"Jótanácsok"

Ha valakin 30-35 kiló túlsúly van, az elsõ 10 kg fogyás szinte meg sem látszik rajta. Ezért, ha nem valamilyen sztárdiétával próbálunk meg lefogyni, szerintem jobb, ha nem is beszélünk róla senkinek. Mert ha én pl. csak annyit mondok valakinek, hogy úgy fogyok, hogy kimérek 1400 kalóriát, 160 g szénhidrátot, és megeszem, annak nincs hírértéke. Nem elég drága, nem elég gyors, nem kell hozzá fogyókúrás szalonokba, klubokba járni, nem elég érdekes. Végignéznek rajtam, látják a (látszólagos) eredménytelenséget, és máris özönlik a sok kéretlen jótanács.

Pedig nekem még van is mit felmutatnom. 2003-ban, mikor az egész család beszállt ebbe a diétába, négyünknek félév alatt kb. 50 kg-tól sikerült megszabadulnunk. Ennek ellenére szinte senki nem volt az elmúlt hónapokban, aki ne szólt volna bele, ne ajánlott volna valami sokkal jobbat. Ezért csak akkor beszélek a fogyókúráról, ha elkerülhetetlen, pl., hogy megmagyarázzam, miért utasítok vissza valamilyen kínálást. Akkor jön a kérdés: hogy fogyókúrázom, és a válasz, hogy az miért nem jó.

Helyette inkább igyak gyógyteát, egyek táplálékkiegészítõket, válasszam szét a fehérjét és a szénhidrátot, csináljam a Norbi diétát, az Atkins diétát, menjek akupunktúrára, vagy tudom-e, mi az a Weight Watchers, és egyáltalán: fogyókúrában hogy jut eszembe szénhidrátot enni...

Inkább várjuk meg, míg valaki magától rákérdez: hogy csináltad?