A fogyókúra olyan, mint bármi más. Ha nem foglalkozik vele az ember eleget, akkor nem mûködik. Ezt már többször megtapasztaltam, és így jártam ezen a héten is

Vajon melyik út a helyes? Ez jut mindig eszembe, ha egy-egy hétvégére kimozdulunk

Ennyivel vagyok több karácsony elõtti, legalacsonyabb súlyomhoz képest. Remélem, ez már nem nõ tovább...

Nem árt ezt minél többször hangsúlyozni. Elég pár nap, hogy nem csak ezt eszem, és máris kezdõdik a visszaesés

Mikor napokig áll a súlyom, azzal nem foglalkozom. De ha van egy ekkora visszaesés, mint például ma is, akkor még az a kis saláta is luxusnak tûnik, amit egyébként vacsorázni szoktam

Nem is olyan rég éppen arról írtam, hogy egy ilyen hosszantartó diéta esetén idõnként elõfordulhatnak olyan események, mikor az ember eltér a megszokott étrendtõl, majd, mintha nem történt volna semmi, folytatja

Múlt héten elég jól haladtam, ezért kicsit elbíztam magam. Úgy gondoltam, akkor is fogyok majd, ha nem foglalkoztat ennyire a súlyom. Persze, csak kisebb dolgokról volt szó

Egy 4 napos hétvége nem múlik el nyomtalanul. Többet, rendszertelenül ettem, kevesebbet ittam és mozogtam...

Az már korábban kiderült, hogy mennyire hasznos dolog a blog, de ez a mérlegelés minden hónap közepén legalább annyira az. Nemcsak áttekintést ad, de visszatartó ereje is van: már egy héttel elõtte elkezdem visszafogni magam a jobb eredményért

A húsvéti sonka és a sütemények megtették a hatásukat. Felborították azt az egyensúlyt, ami az elõzõ hónapban már úgy-ahogy kezdett beállni: ha fogynom nem is sikerült, de legalább állt a súlyom. Ennek most vége