A blogot 97,5 kilósan, 2007. május 12-én kezdtem el írni, a fogyókúra megkezdésére pedig pár nappal késõbb, 17-én sikerült rászánnom magam. Még ma is emlékszem, mennyire nehezemre esett. De már akkor is tisztában voltam vele, hogy nincs más választásom

Pár napja már volt ennyi a súlyom, de másodszorra már biztosan nem lehet véletlen: elértem a blog írása óta eltelt 6 év legalacsonyabb súlyát. 2010. októberben egyszer már volt 74,85, de csak egy napra, aztán megindult visszafelé. Remélem, most nem járok így

Végigolvastam pár 2010 tavaszi blogbejegyzésemet. A tüneteim, az éjszakai rosszullétek (remegés, erõs szívdobogás) akkoriban kezdõdtek, igaz, akkor még csak elvétve fordultak elõ, és szinte mindig összefüggtek azzal, ha valamilyen okból egyik napról a másikra nagyon sokat csökkent a súlyom

Vannak még napok, amikor felmegy a súlyom 76 fölé, de már egyre gyakrabban kezdõdik 75-tel. Tavaly tavaszhoz képest 5 kilóval vagyok könnyebb

Egy hosszasabb kivizsgálás sorozat elején vagyok, egyelõre nem állt össze a kép, mi okozza a tüneteimet. De ráérek majd akkor elemezgetni, ha már több konkrétum lesz

Még mindig nehezen tudom feldolgozni, hogy többet eszem mint korábban, mégis jobban fogyok. A ma reggeli súlyom legalábbis ezt mutatja

Az egyik, ami zavar, hogy az inzulinrezisztencia miatt ebédre és vacsorára lényegesen többet kell ennem, mint korábban. Óvatos vagyok, igyekszem fõleg a lassú szénhidrátokra koncentrálni, viszont így képtelen vagyok másból összehozni délben az 50, vacsorára a 30-40 g szénhidrát döntõ részét, mint rizsbõl, tésztából vagy kenyérbõl

Egy hete, hogy nagyon betartom az inzulinrezisztenciának megfelelõ étrendet, és pár napja már egészen elviselhetõ lett a közérzetem

Mivel pár hete kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van, kénytelen vagyok visszatérni újra a számolgatáshoz

Újabb tanulságos idõszakon vagyok túl