Akkor kellett volna

Tegnap levelet kaptam a blog egyik olvasójától. Az alábbi pár gondolat errõl jutott eszembe.

Sok évvel ezelõtt, amikor még nem voltam túl a gyerekvállalás idõszakán, több szempontból is átmenetinek éreztem az életem. A munkám szempontjából is, de úgy gondoltam, fogyókúrázni sem érdemes, mivel úgyis vissza fogok hízni.

Utána aztán nagy erõvel belevetettem magam a fogyókúrák végtelen sorába. Próbálkoztam mindenfélével, de mindig jött a visszahízás, mert akkor még úgy gondoltam, hogy egy-egy fogyókúra után visszatérhetek az eredeti étrendemhez. Ami alapjában véve nem is volt annyira egészségtelen, csak éppen a mennyiségével volt probléma.

Pedig visszanézve ez lett volna a legkedvezõbb idõszak a végleges fogyásra:

• már nem kellett félnem attól, hogy az újabb gyerek miatt visszahízom,
• elég fiatal voltam ahhoz, hogy a jobb külsõ motiváljon, és
• a túlsúlyom sem okozott még maradandó károkat.

Az érdekes az egészben, hogy ezt a diétát, ami mostani fogyókúrám alapja, akkorra már nagyrészt kidolgoztam. Sõt, túl voltam vele egy látványos fogyáson is. Még azzal is tisztában voltam, hogy ez lenne az egyetlen megoldás. Mégsem fogtam hozzá, mert nem volt kedvem kalóriát számolgatni.

17 évig halasztgattam a kezdés idõpontját. Azok az évek, amit kövéren elvesztegettem, már soha nem jönnek vissza.

Fogalmam sincs, hogy mitõl van most bennem ez az erõs akarat, és akkor miért nem volt? Mi változott meg, most miért tudom megcsinálni, akkor pedig miért nem? Mikor három éve hozzákezdtem ehhez a diétához, semmivel nem tudtam többet, mint a ’90-es években. Ahogy múlt az idõ, úgy szereztem egyre több tapasztalatot, és úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy meg lehet csinálni, hogy nem csak részsikereket lehet elérni, hanem végleges eredményt. Nem kizárt, hogy ez a tudat áll a hátterében annak, hogy most nem adom fel. Az sem mellékes persze, hogy azóta sokat könnyítettem az étrendemen, sokkal könnyebben betartható, már alig kell számolgatnom valamit.

Nyilván sok dolog még kérdéses. Nem tudom például, mitõl stagnálok hónapok óta, vagy mikorra fogom elérni a végleges súlyomat. Ha pedig elérem, meddig és hogyan kell még diétáznom ahhoz, hogy meg is tartsam. Most csak egy dologban vagyok biztos: nem hagyhatom abba.

Sok sikert Kata, ne add fel, mert megéri!