Miért érdemes inkább fiatalon lefogyni?

Nincs olyan életkor, amiben ne lenne érdemes lefogyni. Most nem azokra az ötletszerû fogyókúrákra gondolok, amit az ember több–kevesebb sikerrel évente megcsinál, hanem elérni és végleg megtartani az ideális súlyt – lehetõleg minél fiatalabb korban kellene. Ezt nyilván a teljesen magától értetõdõ elõnyök miatt – egészség, szebb külsõ, sokkal jobb életminõség – lenne fontos minél hamarabb megtenni. 

De van még valami, ami emellett szól: most már látom, hogy az idõ múlásával környezetünk megjegyzései is eléggé megváltoznak. Bár én nem a mások véleménye miatt, hanem saját érdekemben fogyok, mégsem tudom teljesen kivonni magam ezek hatása alól.

Korábban, még 12-15 éve is, ha lefogytam az évi szokásos mennyiséget, általában egységesen ez volt a vélemény: milyen jól nézel ki! De most?

Kezdõdött az elején. 97 kilóról indulva  az elsõ pár kiló mínusz meg sem látszott. Akkor még elkövettem azt a hibát, hogy beszéltem a fogyókúrámról. A látszólagos sikertelenséget látva azonnal jött számtalan "jótanács", mit, miért nem csinálok jól.

Aztán, kicsit nagyobb eredménynél volt pár pozitív megjegyzés is:

• "Mintha fogytál volna".

15 kiló körül már többen megjegyezték:

• "Nem mertük megkérdezni, hogy fogytál-e, hátha beteg vagy”
• "Az arcod egész megváltozott"

Mostanában:

• "Eleget fogytál már, abbahagyhatnád"
• A férjem: "Nem lesz valami bajod?" - Õ egyébként tesz is róla, hogy nehogy túl gyorsan fogyjak. Mindig beszerez valamit, aminek biztosan nem tudok ellenállni.
• A fiam: "Irigyellek, engem is fogyassz le!"

Talán még az a legjobb, hogy azok többsége, akik évek óta nap mint nap látnak, egyáltalán sehogy sem kommentálja 21 kilós fogyásomat. Olyan szinten nem tûnik fel nekik, hogy nézek ki, hogy szerintem észre sem vették.

Az egyetlen, igazán pozitív megjegyzést a lányomtól kaptam:

• Büszke vagyok rád, mama!