A nõnek nehezebb

Egyébként is, de akkor különösen, ha fogyókúrája közben vásárolnia kell és etetnie a családját. Rövid fogyókúránál ez még valahogy megoldható, de hónapokon, éveken keresztül emellett már szinte lehetetlen koplalni.

Azt mondják, a nõn múlik, mit eszik a családja. Ez részben tényleg így is van, mert a gyerekek alakíthatóak, fogékonyabbak a változásra. Viszont például az én férjem, bármennyire is kreatív az élet más területein, az evés szempontjából kifejezetten földhözragadt. Mikor beállít több szál házikolbásszal, hurkával, fél kiló sült császárhússal vagy egy tálca krémessel, sikítani tudnék.

A másik gond az idõhiány. Nem hiszem, hogy amikor - munka mellett, kis gyerekekkel -, esténként szembesülnék az elmaradt házimunka tömegével, lenne még erõm/kedvem nekiállni tornázni. Vagy kalóriát számolgatni. Nem is volt. Nem véletlenül éltem le kövéren az elmúlt 25 évet.

Az, hogy már idõsebb vagyok, a fogyókúra szempontjából kifejezetten elõnyös. A gyerekeim megnõttek, az egyik már nem is lakik itthon. Nem szorulnak a segítségemre, ha ki kell fosztaniuk a hûtõszekrényt.

Idõm is több van, így akár még kalóriát is számolgathatnék, ha lenne hozzá kedvem. De nincs, ezért az utóbbi egy évben úgy fogytam le 17 kilót, hogy szinte alig mértem ki valamit. De ami a legfontosabb: türelmesebb lettem. Nem sürget az idõ, hogy mikorra fogyok le.

Mindezek ellenére azt mondom, bármennyire is nehéz gyereknevelés közben fogyni, mégis meg kell próbálni. Szerintem nincs más megoldás, csak az apró változtatások folyamatos bevezetése, lépésrõl-lépésre. A megszokotthoz hasonló ízû ételek, csak más alapanyagból, más fõzési módszerrel. Minden nap egy új lehetõség arra, hogy pár dekát fogyjunk. Azt hiszem, nekem legtöbbet a napi 5x-i étkezés segített. Összeszûkült a gyomrom, kevesebbel is beérem.

Mai eszemmel már én sem adnám fel. Sokat veszítettem.