Nonstop fogyókúra hónapokon át

Soha még ennyi ideig folyamatosan nem fogyókúráztam. A mostani szakasz már 8 hónapja tart, és még nem látom a végét. 19 kiló mínuszomnak nagy részét, 14,30 kilót is ez alatt fogytam le. Minek köszönhetõ, hogy ezt eddig kibírtam?

Ételek

Már 97 kilósan is ettem egészséges dolgokat: barna kenyeret, baromfihúst, sok zöldséget, gyümölcsöt, olajos magokat, olívaolajat, teljes kiõrlésû tésztát, zsírszegény tejterméket. Csak éppen a többszörösét annak, amit most, és mellé jó sok (fõleg diétás) édességet. Mivel nem a rántotthús-pörkölt-nokedlirõl indultam, nem kellett teljesen új ételekre átállnom. Szeretem azt, amit most eszem.

Elmúlt az édesség utáni vágyam

Korábban természetes volt, hogy kedvenc esti sorozatom elé lerogyva megettem egy fél tábla diétás csokit vagy tejberizst, kekszet, lekvárt, esetleg gyümölcsös joghurtot. Ez egyszerûen hiányzott a komfortérzetemhez. Ingadozó vércukorszintem miatt arra többnyire ügyeltem, hogy lehetõleg diétást válasszak. De azért idõnként becsúszott más is. Ennek az egésznek akkor szakadt vége, mikor tavaly július elejétõl 5 hétig szedtem a fogyókúrás gyógyszert. Alig ettem valamit, édességet fõleg nem. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elmúljon az édesség utáni vágyakozásom. Ma már általában 2-3 szem aszalt gyümölccsel vagy egy kiskanál mézzel beérem, de erre is ritkán van szükség.

Fontos, hogy érezzem: nem kell túl sok mindenbõl kimaradnom

Enélkül nem hiszem, hogy kitartottam volna idáig. Ezért

• csak azt vonom meg magamtól, ami feltétlenül szükséges. Például a mai napig ugyanott ebédelek, mint korábban, és ugyanúgy menüt eszem. Egyszerûen azért, mert szeretek oda járni, jól fõznek, és az adag sem annyira sok, hogy megártana, sõt. Csak éppen most nem egészítem ki süteménnyel;
• nem éhezem. Ez a módszer nem drasztikus, annyit eszem, hogy éppen fogyjak, nem kevesebbet (ezért haladok ilyen lassan). Bevált a napi ötszöri étkezés is;
• odafigyelek a bevásárlásra, hogy ne fogyjanak ki otthonról a kedvenc ételeim. Legalább azt a keveset, amit megehetek, olyasmibõl válogathassam össze, amit szeretek;
• mostanában sokkal ritkábban fõzök hétköznap esténként, mint korábban, mert eléggé megvisel, hogy egyáltalán nem ehetek belõle. Ha mégis fõzök, és nagyon szeretném megkóstolni, inkább elteszem magamnak reggelire. Azt, hogy valamibõl csak keveset ehetek, és meghatározott napszakban, sokkal könnyebb elfogadnom, mint azt, ha teljesen le kellene mondanom róla;
• nincs semmi lelkiismeret furdalásom attól, ha valamilyen utazás, vendégség, ünnep miatt egy napra, hétvégére, egy hétre felfüggesztem a diétázást.

Kötetlenség

Nincsenek elõírt ételsorok, amire állandóan oda kellene figyelnem, csak egy pár szempontot kell betartanom.

És végül: nem mérek ki mindent

Már régóta érzem, mibõl mennyit ehetek. Így minimális az, amit ki kell mérnem. Ettõl lényegesen elviselhetõbb ez az egész.