Elõny vagy hátrány a korom?

Természetesen a fogyókúra szempontjából - tegnap este ezen gondolkoztam.

Sokat hallani, hogy az én koromban a hízás természetes folyamat, a hormonális változások ezt segítik elõ. Valószínûleg így is van, ebben az esetben a korom hátrányt jelenthetne.

Viszont én más nézõpontból közelítem meg ezt a helyzetet.

Míg fiatal voltam, azt éreztem mindig, hogy bõven van idõm. Mikor már megelégeltem az éppen aktuális fogyókúrámat, könnyen jött az elhatározás: minek kínozzam magam tovább, lazítok, és majd jövõre folytatom…, vagy inkább újrakezdem, mert mindig visszaszedtem az addig leadott súlyt. Számtalanszor eljátszottam ezt: bármennyire is nagy motiváció volt az elõnyösebb külsõ, kevésnek bizonyult a kitartáshoz.

Most viszont egészen mást érzek: a rengeteg evéssel már annyi „merényletet” követtem el magam ellen, hogy vége, nincs több választási lehetõségem. Még nem vagyok beteg, legalábbis nem tudok róla, de biztos vagyok benne: ha megint visszahíznék, ha újra elérném, majd túllépném a 100 kg körüli súlyt, visszafordíthatatlan kárt okoznék az egészségemnek.

Érdekes, hogy ez a távlat mennyivel több erõt ad, mint korábban az, hogy soványan jobban néznék ki. Tény, hogy nincs különösebben jó kedvem attól, hogy most éppen hízom és nem fogyok, de az már fel sem merül bennem, hogy emiatt abba lehetne hagynom a diétázást. Nem jelent stresszt, hogy napról-napra meg kell küzdenem a körülményekkel, amelyek a fogyásom ellen hatnak. Nem foglalkoztat, hogy mennyire igazságtalan dolog, hogy én feleannyi ételtõl is hízom, mint amennyit más „normális” ember következmények nélkül megehet. Természetesnek veszem ezt az egészet, sõt szinte kihívást jelent, hogy megoldást találjak a problémára.

Bármennyire is abszurdnak tûnik, de a fogyás szempontjából elõnynek tartom a koromat.