Veszélyes idõszak

Fogyókúrázni egyáltalán nem kellemes dolog. Kellõ ok nélkül nem is megy.

Míg fiatal vagy, van rá indokod: jobban akarsz kinézni. Ettõl van erõd minden tavasszal menetrendszerûen nekifogni, hogy nyár elejére leadd a betervezett kilókat. Õsszel aztán visszahízod, és a következõ évben kezded újra. Egyre drasztikusabb módszerekkel, mert a súly is egyre több, amitõl nyárra meg akarsz szabadulni.

Aztán egyszer csak eljön az idõ, mikor „levegõvé” változol. Jönnek szembe az utcán a férfiak, és úgy néznek át rajtad, mintha nem is léteznél. Otthon is egyre inkább azt érzed, hogy a berendezés része vagy, bútordarab vagy háztartási gép. Egyre kevésbé tartod fontosnak, hogy nézel ki. Viszont még nem különösebben teher a súlyod, tudsz mozogni, gyalogolni, nem fáj semmid, a laborleleteiddel sincs probléma. Elvben persze tudod, hogy le kellene fogynod, mert a túlsúly árt az egészségednek. A probléma az, hogy nincs meg rá igazán az okod: a külsõd már nem motivál eléggé, de még nem is érzed magad rosszul a bõrödben. Ettõl annyira veszélyes ez az idõszak. Elkezded tologatni a kezdés idõpontját, mert egyszerûen nincs hozzá kedved. Kimarad az elsõ tavasz, amikor nem fogsz hozzá, majd a következõ... Nálam kisebb megszakítással nyolc év telt el így.

A kilók persze a háttérben szorgalmasan dolgoznak… Egyszer aztán észreveszed, hogy lassan nincs egy testrészed sem, ami ne fájna. Nehezedre esik minden mozgás, alig bírsz felkelni a fotelbõl, vagy felmenni a lépcsõn, nem jársz tornára, kimaradsz családi, baráti programokból, mert nem tudsz lépést tartani másokkal. A laborleleteden pedig nem gyõzöd számolni a + jeleket…

Hirtelen újra lesz okod a fogyásra, mert rájössz, hogy most már tényleg az egészséged a tét. Viszont ami jó hír: már nem hajt annyira az idõ, mint korábban. Teljesen mindegy, hogy nyárra vagy õszre fogysz le, ebben az évben vagy a következõben. Így választhatsz a lassúbb ütemû fogyókúrák közül, és legalább esélyed lesz arra, hogy tartósan lefogyj. Csak kezdd el.