Csoportosítás

Fogyókúrám szempontjából kétfajta napot különböztetek meg:

Vannak a fogyós napok. Ezek általában az átlagos hétköznapok, ilyenkor nem történik semmi különös. Az a szerencsém, hogy a hétköznapi étrendem fogyaszt. A másik csoportba a hízós napok tartoznak: ünnepek, születésnap, vendégség, utazás, nyaralás, bármilyen rendezvény, program.

A két napfajtát az különbözteti meg egymástól, hogy a hétköznapokon általában nem érzem azt, hogy az étkezés szempontjából bármirõl is lemaradnék. Vagy ha érzem is, nem annyira, hogy kísértésbe essek. A reggeli szinte mindennap ugyanaz, a tízórai-uzsonna is. Ebédre menüt eszem, amit elém tesznek, azt mind megehetem. Gondot az szokott jelenteni, ha vacsorára fõzök valamit. Ha ilyenkor sikerül megállnom, hogy ne egyek belõle, az attól van, hogy ott a lehetõség: másnap reggel megehetem.

A hízós napok tartozéka szinte kivétel nélkül mindig a túlzott evés, enélkül elképzelhetetlenek. Kicentizett hétköznapi étrendem után, látva a sok finomságot, mindig bennem van az érzés: ez nekem is jár, nem akarok róla lemaradni. Az evés jó érzés, nehéz neki ellenállni. Sokszor sértõdés nélkül nem is lenne megoldható, hogy csak ott ülök, és nem eszem semmit.

Mindenkori fogyásom – vagy stagnálásom – attól függ, ezek a napok milyen arányban fordulnak elõ. Sajnos, mostanában túl sok a hízós napom, és egy-egy ilyen nap ledolgozására sokszor egy egész hét is kell.

Legújabban azt próbálom magamba szuggerálni, hogy a mérlegen megjelenõ alacsonyabb súly látványa nagyobb örömforrás, mint maga az evés. Egyelõre még sikertelenül.