Hogy valami jó is történjen...

Számtalan oka lehet annak, hogy az ember eszik. Errõl már rég készülök egy bejegyzést írni, de mivel valószínûleg hosszú lesz a lista, ezért még nem volt rá idõm. Most csak egy okot emelnék ki, ami okot ad az evésre, és ez az unalom.

Nem arról van szó most sem, hogy nincs mit csinálnom, vagy nem találok semmit, ami érdekelne. Alapvetõen szeretem a munkámat, kreatív, sok örömet okoz. De sajnos – szerencsére elég ritkán - még egy ilyen munkának is vannak monoton, unalmas, különösen idegesítõ részei. Most éppen negyedik napja tart egy ilyen idõszak.

Ilyenkor van az, hogy folyton ennék valamit, csakhogy történjen valami jó is – régebben ettem is. Most persze próbálok ellenállni, és legfeljebb annyi történik, hogy már fél 10-kor megenném a tízórait, négykor az uzsonnát, pedig éhes sem vagyok. Jó módszer még evés ellen a kávé, de abból se nagyon lehet egy nap kettõnél többet meginni, vagy az ásványvíz, vagy ötpercenként megnézni, jött-e új e-mail...  

Persze ez is könnyebb lenne, ha legalább fogynék, de már megint 20 napja stagnál a súlyom.