Miért éppen ezt választottam?

Mi lehet az, ami valakit, jelen esetben engem rávehet arra, hogy egy ennyire lassú, és ami a fõ gond, jelentõs pluszmunkával járó fogyókúrába kezdjen? Nem véletlen, hogy bár tudtam, hogy hatásos, éhezéssel sem jár, mégis évekig halogattam, próbálkoztam inkább mindenféle más módszerrel.

A háttérben nyílván kell lennie valaminek, ami rákényszerített erre. A neve: csökkent glükóz tolerancia. Mi ez, és fõleg hogy lehet észrevenni?

Errõl mindössze annyit tudok, hogy ez már egy kóros állapot, talán az utolsó lépcsõfok a cukorbetegség elõtt, ahonnan még lehet visszaút. A veszélye abban áll, hogy az éhgyomorra mért vércukorérték még normális, csak a terheléses vércukor vizsgálattal mutatható ki, amire ugye indok nélkül nem szokott sor kerülni. Ezért nehéz észrevenni.

Mik a tünetei?

Este sokáig dolgozom, ezért már korábban hozzászoktam, hogy ebéd és vacsora között is eszem valamit. Sok az a hat óra, ami a kettõ között van. Mivel a munkahelyemhez közeli boltok kiszámíthatatlanok - rendszeresen tönkremennek, hónapokig zárva vannak, így otthonról vittem magammal uzsonnát, amirõl persze sokszor megfeledkeztem. Régebben ilyenkor nem volt semmi gond. Két évvel ezelõtt azonban, ha nem ettem idõben, gyakorivá váltak - úgy 6 óra körül - a gyengeséggel, remegéssel járó rosszullétek. Gondolom attól, hogy a vércukor szintem nagyon leesett. Ilyenkor gyorsan kellett ennem valamit,– ha más nem volt kéznél, kristálycukrot - mert csak úgy múlt el. Emiatt került sor a terheléses vércukor vizsgálatra.

Nem tudom, megszüntethetõ-e ez az állapot, de ha sikerülne végre lefogynom, az rontani biztos nem fog rajta. Ma már az sem valószínû, hogy bármelyik korábbi, 600 kalóriás, szinte csak fehérjébõl és zöldségbõl álló akupunktúrás vagy szétválasztós fogyókúrámat tartani tudnám. Ez az oka, hogy ilyen szénhidrátot is tartalmazó, számolgatós diétát kellett választanom.