Ruhák

Az öltözködés sokáig egy rémálom volt. Ki ne ismerné azt az érzést egy bizonyos súly felett, hogy bemegyek egy üzletbe, és nincs egyetlen ruhadarab sem, amibe beleférnék? Vagy az eladók lesajnáló pillantásait?

Bár ez itt nem a reklám helye, de két üzletrõl szeretnék beszélni. Annak idején nagy S-Modell rajongó voltam - talán még van, aki emlékszik erre az üzletláncra. Mikor megszûnt, sokáig nagyon hiányzott. Majd valahonnan kiderült, hogy õk üzemeltetik a Marks & Spencer üzleteket. Mikor elõször bementem, nem nagyon ismertem ki magam az angol számozáson, de igazán kellemes meglepetés volt, mikor rájöttem, hogy milyen nagy méretek is vannak. Még 97 kg-val is jó volt rám a 18-as méret, ami még nem is a legnagyobb: 20-as is van, sõt már láttam 22-est is. Nadrágban, szoknyában nagyon jók. Nemcsak jó szabásúak, nem elég, hogy vannak nagy méretek, de még a hosszméretbõl is háromféle van: hosszú, közepes, rövid. Nem kell 30 cm-t levágni abból a nadrágból, ami csípõben jó.

Az igazi áttörést mégis az jelentette, mikor valaki ajánlotta az Ulla Popken üzleteket. Szintén jó minõség, és itt még az a bosszantó állapot sem fordulhat elõ, hogy elõször a nagy méretek fogynak ki, mivel kicsik nincsenek is. Itt minden 42-tõl fölfelé indul. Nekem õk a felsõrészben nagyon jók. Póló, blézer, ing, és a nagy találmány, ami mindent eltakar, a mellény.

Nem a legolcsóbb árkategória egyik sem, de én úgyis szeretem az „örök” darabokat: addig hordok valamit, míg teljesen tönkre nem megy. Így már inkább kifizetõdõ. Sokan mondják, hogy a lehetõ legrosszabb, ha valakinek a szekrényében sokféle méretû ruhadarab megtalálható. Hát sajnos, ez nálam is így van. Nem jönnék zavarba, ha 65 és 97 kg között bármelyik súlyra fel kéne öltöznöm. Igaz, nem lenne minden a legdivatosabb, vannak 10-15 éves ruháim is. Képtelen vagyok kidobni bármit.