Stagnálás

43. napja stagnálok. Mégsem jut egy pillanatra sem eszembe, hogy abba kellene hagynom. Teljesen természetes, hogy folytatnom kell.

A hozzáállásom ehhez az egészhez már évekkel ezelõtt megváltozott, már rég nem fogyókúráról van szó, és ebben a „kúra” az, ami rám már nem vonatkozik. Számomra nincs olyan opció, hogy diétázom pár hétig, hónapig, aztán folytatom a megszokott életemet. Ezt a lehetõséget már eljátszottam, a korábbi számtalan fogyókúrával és visszahízással.

Szerencsére el tudtam fogadni, hogy az én "megszokott" életem egy állandó, diétázó életmód lesz, amit megszakíthatnak ugyan kisebb-nagyobb kilengések (például utazás, vendégség, késõbbi vacsora, amiktõl még ennyi év után is azonnal felmegy rám pár plusz deka vagy kiló), utána viszont folytatnom kell tovább - ha viszonylag egészséges szeretnék maradni.

Azt, hogy a mostani stagnálást mi okozza, nem tudom. A sikeres fogyáshoz nem kevés idõ, odafigyelés és rendszeresség is kell, ez hiányzik most. Máshol járnak a gondolataim, és arra sem fordítok elég idõt, hogy mindig legyen otthon olyasmi, amit gond nélkül megehetnék. Vagy például nem tudok mindennap idõben hazaérni, ahogy tegnap sem, és késõn vacsorázom.

Ezek lehetnek most a háttérben.