Újra a jó irányban
Vagyis lefelé. A múlt hétvégi elhatározás, úgy tűnik elég erős volt, a héten megszűntek a túlméretezett vacsorák, az utánuk lassan megszokássá váló nassal (csoki, sütemény, tejberizs, aszalt gyümölcs, gyümölcs joghurt).
Nem akarom sajnáltatni magam, jó érzés, ha az embernek sok a munkája, még ha kevés pénzért is. De így arra már végképp nem marad időm, hogy még azzal is foglalkozzam, hogy mit eszem - a mozgásról nem is beszélve. Így egyik este sem főztem. Nyolckor, mikor hazaértem, már csak a szokásos szendvicsre maradt energiám. De még így is sikerült 45 dekától megszabadulnom.