Változatlan helyzet

Rég nem írtam a blogba, de kaptam egy levelet Esztertõl, és utána arra gondoltam, írok mégis. Vannak, akik várnák, hogy néha beszámoljak: mi történt, vajon visszahíztam-e a leadott kilókat, vagy van remény megtartani az elért eredményt?

Nem írok, mert sok éve már, egész pontosan 2016 közepe óta, hogy stagnál a súlyom, az eltérés 6 kg körül mozog. Szóval, a kérdésre az a válasz, hogy is, is. Nem híztam vissza az összes leadott súlyomat, de az elért eredménynek csak egy részét tudtam megtartani, a kezdeti súlyomnál alacsonyabb szinten stagnálok hatodik éve. Azt gondolom, errõl igazán nincs sok értelme írni. Vagy mégis? Velem is jó párszor elõfordult régebben, hogy egy-egy fogyókúra után a kezdeti súlyomnál lényegesen többre híztam vissza. Mostanában legalább ezt sikerül elkerülnöm.

Miért nem fogyok?

Írtam korábban, hogy a magánéletem sok éve elég problémás, stresszes. Nem tudok eleget mozogni sem, fáj a térdem, a derekam és valószínûleg a korom is közrejátszik ebben. Már 15 éve, hogy nagy reményekkel elkezdtem írni a blogot, aztán közben elszállt felettem az idõ. Idõsebb korban másképp mûködik minden, a hormonok is. Gondolom, ezért.

Miért nem hízom tovább?

Erre is csak tippelni tudnék, ezért a tények:

• Változatlanul napi ötször eszem – 15 éve. Nem vagyok cukorbeteg, de a vércukrom nincs rendben. Ha valaki már többször átélte a rosszullétet, mikor leesik a cukra, és az ezt követõ falási rohamokat, az igyekszik ezt mindenképp elkerülni. Én is így vagyok ezzel. Hétvégén, a hûtõ közelében lazábban kezelem a dolgokat, sokkal nagyobb idõt hagyok az étkezések között, de munkanapokon arra törekszem, hogy mindig legyen nálam biztonságból ennivaló. Nem olyan rég olvastam az idõszakos böjtölésrõl, próbálgatom ezt is. A 12 órát például könnyen ki tudom hagyni, de ennél több nem igazán megy, így nyilván kevésbé hatásos ez is. Azért igyekszem este minél hamarabb befejezni az evést, és reggel minél késõbb kezdeni.
•  Tulajdonképpen nem eszem sokat, pontosabban sokkal kevesebbet, mint régen. Egy normális ebédet - leves, fõétel, desszert -, már biztosan nem tudnék végigenni. Viszont nem kifejezetten tartom be, hogy csak egészséges dolgokat egyek, sokszor belefér egy-egy sütemény is. Kalóriát sem számolok, egyedül a tízórai-uzsonnát mérem ki, de az valamivel több lett, mint korábban: 170 g gyümölcs, 15 g sajt, 10 g dió, 20 g kenyér. Ez így pont elég.
  
• Próbálok minél többet mozogni. A gyaloglás nagyon nehezemre esik, de a napi félóra részletekben azért többnyire összejön. Inkább a gyógytornával próbálkozom. Többször váltottam már gyógytornászt, utoljára tavaly. Ahová most járok, ott az a szokás, hogy nem hetente megyek, hanem csak havonta egy alkalommal. Eleinte nem értettem, mire jó ez, de bármennyire is hihetetlen, nekem így sokkal hatásosabb lett. Hogy miért? Mikor hetente jártam, annyira közeli volt a következõ alkalom, hogy sokszor kihagytam az otthoni tornát. Most havonta egyszer végigvesszük a következõ havi gyakorlatokat. Mivel ez így önmagában nyilván kevés mozgás lenne, fokozatosan rászoktam az otthoni rendszeres tornára. Nem állítom, hogy mindennap, de kifejezetten törekszem rá, és hiányzik is, ha egy nap kimarad. Ha nem is javulnak a mozgásszervi panaszaim, de azt sem veszem észre, hogy romlottak volna. Ezt is igyekszem legalább szinten tartani, mint a súlyomat.
• És végül a súlygrafikon. Sokan mondják, ne mérjük gyakran a súlyunkat, de én mérem, és vezetek róla grafikont is. Ebbõl mindjárt látom, mikor elindul felfelé a súlyom, és megpróbálok jobban figyelni. Lehet, ez is számít. 

Hát így állok most.