A húsvéti ünnep után...
A húsvéti sonka és a sütemények megtették a hatásukat. Felborították azt az egyensúlyt, ami az előző hónapban már úgy-ahogy kezdett beállni: ha fogynom nem is sikerült, de legalább állt a súlyom. Ennek most vége. Pillanatok alatt rám rakódott több mint 1,5 kg.
Nem hiszem, hogy többet ettem volna, mint bárki más, inkább kevesebbet. Mivel a családom férfitagjai síelni mentek egy hétre, nem is sütöttem. Épp csak annyit vásároltam, hogy azért legyen otthon, ha valakit esetleg meg kell kínálni. Hasonló okból vettem a Kinder-tojást is. Sajnos, nem fogyott el. Mivel a lányom nemigen nassol mostanában, bennem pedig nincs annyi akarat, hogy ellenálljak, így ez nekem, beosztva kitartott egy hétig. Ahhoz pont elég volt, hogy esténként jöjjenek megint az evésrohamok, és napközben is azt érezzem, nem elég, amit eszem.
Azért, mikor megláttam a mérlegen újra a 90 kilót, valami megmozdult bennem. A héten a Barátok közt után négy alkalommal is felálltam, erőt vettem a lustaságomon, és ami hónapok óta nem fordult elő, kimentem a térre gyalogolni. 3 kör 1800 m. Ez is valami.
A fogyókúrához nemcsak ráhangolódás, idő is kellene. Pillanatnyilag egyik sincs, időm különösen. Mindennap 10 órát ülök a számítógép előtt, este 8 után érek haza. Legjobb esetben még egy hónap, míg ezen változtatni tudok. Vajon mi történik addigra?