A vacsorán múlik?

Beleolvasva korábbi blogbejegyzéseimbe, feltûnõ, hogy milyen gyakran írtam a vacsoráról, míg az ebédrõl ritkán, a reggelirõl pedig szinte soha.

Több éve tartó küzdelmem során az elsõ 4 étkezésben alig volt változás, míg az, hogy „Mit egyek vacsorára?” folyamatosan téma. Fogyókúrám apró eredményei vagy kudarcai szinte mindig ezen múltak.  Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom: a vacsora alapvetõen befolyásolja egy fogyókúra sikerét.

Egyszerûnek tûnne követni az ismert nézetet: este 6 után ne együnk semmit. Ha valakin csak kevés plusz súly van, és képes betartani, ez a módszer még eredményes is lehet - feltéve, ha napközben sem viszi túlzásba az evést. Mi a helyzet viszont, ha valakinek sokat, 20-30, vagy még ennél is több kilót kell leadnia?

Tapasztalatom, hogy elõbb-utóbb minden fogyókúrás módszer elveszti a hatását. Ahhoz, hogy tovább fogyjunk, valami újat, valami további szigorítást kell bevezetni. Még 2009 szeptemberében írtam arról, hogy szerintem a fogyókúrában „Lépésrõl lépésre” kell haladni, nem célszerû egybõl a legdrasztikusabb módszert bevetni, mert ha az már elveszítette a hatását, nem lesz mihez nyúlnunk. Ezért van az, hogy még mindig nem tartok annál a – valljuk be, elég drasztikus – módszernél, hogy este 6 után semmit sem eszem.

Két év távlatából úgy tûnik, a fokozatosságot tekintve igazam volt. Mégsem sikerült még mindig lefogynom. Ennek oka, hogy fogyókúrámban nem egy ismert módszert követek, hanem „önerõbõl” próbálok rájönni a megoldásra. Ezért nem tudhattam elõre a megfelelõ idõben, hogy mi lesz a következõ lépés. Mire sikerült rájönnöm, hosszú hónapok teltek el, és visszajött a leadott súly jelentõs része is. Ezért van az, hogy még mindig csak itt tartok.

Fogyókúrám két sikeres idõszakában elég jól meghatározható, mit ettem vacsorára. 

1.

2007 május és november között 1400 kalóriát, 160 szénhidrátot tartalmazó étrendet tartottam. Ennek megfelelõek voltak a vacsoráim is: 350 kcal, 40 g szénhidrát. Kimértem, amit elkészítettem. Bár strapásnak tûnik, de megérte, csak javasolni tudom. Az emberben rögzõdik, mibõl mennyit lehet enni. Utólag azt mondom, praktikus, kellemes idõszak volt. Mostani étrendemhez képest még kifejezetten jóllakhattam, és változatos is volt (a „Vacsora” oldalon ezek a receptek találhatóak).

Fél év alatt 12 kilót fogytam ettõl az étrendtõl, azután vége volt, már nem hatott. Több mint 7 kilót híztam vissza, mire rájöttem, min kell változtassak, hogy a diétám betartható legyen, de fogyni is tudjak tõle. Jött a következõ, közel 18 kiló fogyást eredményezõ vacsoratípus (igaz, az elsõ pár hétben gyógyszeres rásegítéssel):

2.

Vacsoráimból kimaradt még az a kevés komolyabb szénhidrát is (kenyér, tészta, krumpli, rizs, stb.), amit addig ettem. Többnyire zöldségbõl és  fehérjébõl (sajt, hús, sonka, tojás, natúr halkonzerv) készítettem  salátákat, fûszeres olívaolaj öntettel. Vagy ha már nagyon untam a salátát, a párolt vagy konzerv zöldséget tojással, sonkával összekevertem, sajtot reszeltem rá, megsütöttem. Vagy baromfivirslit savanyú káposztával. Akkoriban rendszeresen citromos vizet ittam, és ha nagyon vágytam rá, édesség helyett aszalt gyümölcsöt ettem.

Mikor elõfordult, hogy ettõl mégsem sikerült fogynom, akkor átmenetileg kicsit szigorítottam a dolgon. Volt, hogy

• csak zöldséget ettem 3-4 g fûszeres olívaolajba mártogatva,
• csak zöldséget + olajbogyót
• csak magában zöldséget (sárgarépa, karalábé, paradicsom), kevés gyümölccsel
• görögdinnyét, piros grapefruitot magában

Ez egyszerûen elkészíthetõ, kevésbé számolgatós, még mindig nagyon kellemes vacsora volt, de megint eljött az idõ, mikor már ez sem hatott. Újabb nagy, 10 kilós visszahízás, ami egészen mostanáig, szeptember elejéig tartott.

3.

Most viszont egy újabb elképzelésem van, amiben újra bízhatok - bár elõre semmiben nem lehetek biztos. A vacsorám már csak fogyókúrás italpor turmixból, esetleg, ha nagyon muszáj, egy kis gyümölcsbõl vagy paradicsomból áll. A többi étkezésen is változtatnom kellett: kicsit növeltem az uzsonna mennyiségén, és ebédre is egészségesebb dolgokat eszem, mint eddig.

Kétségtelen, egy inkább közelítek a „6 után semmit” módszerhez.