Számít-e a ruha?

Mármint a fogyás szempontjából. 

Jó pár borzasztó fényképem van otthon, fõleg az 1998-2004 közötti idõszakból. Most úgy döntöttem, az egyiket bevállalom. A baloldali kép közel 8 évvel ezelõtt, 2004 januárjában készült. Mindössze 1,5 kilóval vagyok rajta több, mint a pár napja készült jobb oldali fotón, de szerintem legalább tíznek látszik. Még abban az idõben készült, mikor nem aszerint vettem meg egy ruhát, hogy tetszik-e, vagy jól áll-e, hanem jóformán csak az számított, hogy egyáltalán rám jön-e.

Én is úgy gondolom, hogy nem a ruha teszi az embert. Viszont attól, hogy ma már nagyobb a választék, és kövérségem ellenére is viszonylag kedvem szerint öltözhetek, jobb a hangulatom. Ami, gondolom, a fogyás szempontjából sem mindegy.

Tévedtem akkor, amikor azt hittem, azt az átmeneti idõszakot, ami végleges súlyom (-30 kg) eléréséig tart, kis beruházással is átvészelhetem. Sokáig hordtam nagyméretû ruháimat (amikbõl már régen kifogytam), vagy amiket a szekrényemben találtam. Vettem azért új ruhákat is, de viszonylag ritkán. Még akkor is, mikor 2010 októberében majdnem -23 kilónál tartottam.

Az „átmeneti” idõszak lassan 4,5 éve tart. Lehet, hogy ha másképp gondolkodom, már elõbbre tartok. Most sem hiszem persze, hogy minden 5 kiló mínusznál cserélni kellett volna a teljes ruhatáramat, ez nyilván képtelenség. Viszont mégiscsak jobban követnem kellett volna a súlyom alakulását: a kisebb ruhák motiváltak volna.

Szóval, úgy gondolom, számít a ruha. Bár változatlanul pénzkidobás, ha a mostani súlyomra bármit veszek, mégsem hiszem, hogy elkerülhetõ. A nadrágra különösen figyelnem kell, mert szerintem ebbõl még fontosabb a megfelelõ méret. Kisebb gond, ha a felsõrész lezserebb. Ha akkora nadrágban járok, ami épphogy csak rám jön, folyamatosan emlékeztet arra, hogy fogynom kell.