Dupla öröm

A sokéves stagnálás alatt már teljesen elfelejtettem, hogy milyen apró örömökkel járhat a fogyás.  

Az egyik ilyen, mikor elõször tûnik fel a mérlegen egy-egy rég nem látott szám. Hét éven keresztül gyakorlatilag 80-85 kg között mozgott a súlyom, ezért majdnem teljesen mindegy volt, hogy ezen belül éppen hol tartok. Volt két rövid idõszak ennél alacsonyabb súllyal is -78,80 és 78,65 kg-, de mire ezekhez hozzászokhattam volna, már újra 80 fölé ment a mérleg. Mostanában viszont egyértelmû, hogy fogyok. Mikor feltûnt a 78 kiló, ez még határeset volt, de mikor megjelent újra a 77, 76, 75, sõt tegnapelõtt a 74,95 is a mérlegen, ezeknek már nagyon tudtam örülni, és bízni abban, hogy így folytatódik tovább.

Stagnálós súlyom miatt évekig nem okozott különösebb izgalmat az sem, mikor tavasszal elõvettem a nyári ruháimat. Nem volt kérdés, hogy jók lesznek-e még rám, a pár kiló különbség gyakorlatilag semmit nem jelentett. Most viszont a tavaly májusi átlagos súlyomhoz képest 8 kiló mínuszban vagyok, ami már nagyon észrevehetõ. Nem is annyira látványban, de sokkal kényelmesebbek lettek a ruháim.

Újabb öröm, és külön érdekes még, hogy ez a két dolog, a ruhák és a 74,95 kg, pont egy napra esett. 

Az idõszakos böjt még mindig mûködik.