Ez még nem a blog, hanem napló

Természetesen ez még nem igazi eredmény, csak a szokásos súlyingadozás része, de mégsem felfelé ingadozott…

Igaz, néhány apró lépés már történt a cél érdekében. Ezt is annak tudom be, hogy már komolyabban foglalkoztat, hogy blogot írjak a témáról, lényegesen többet gondolok rá. Tegnap a reggelihez pl. kimértem a kenyeret, és a tízórai, uzsonna mennyiségét is, amit reggel magammal viszek, visszafogtam. A másik, hogy elõkerestem a számítógépemen a korábbi recepteket. Ez is egy eredmény, mert már hónapok óta halogatom. Kezdetnek jó lesz, bár sajnos, emlékszem, hogy annak idején az utolsó kinyomtatott változatra még sok hasznos receptet felírtam, és az már nem került be a számítógépbe. Így azt még valahonnan elõ kell kerítenem, mert ennek a diétának a legnehezebb része az ételek kitalálása: nem mehetnek kárba a már nagy nehezen kiszámolt és kipróbált receptek. Ami még fontos, a Tápanyagtáblázat – sajnos, az sincs meg. Anélkül pedig nincsenek új ételek.

Tulajdonképpen most még nem blogot írok. Ez egy napló, még hetek (hónapok?) kérdése, hogy az internetre is felkerüljön. Viszont addig nem várhatok, míg elkészül: esetleg addigra elmúlik az elhatározás. Így legalább már az indulásnál is sok dolog lesz benne.

A másik, ami érdekes: a korábbi, ettõl eltérõ fogyókúráknál, ha felvetõdött a téma, hogy diétázni fogok, családom tagjai már a gondolattól is kikészültek. Tudták, hogy 3-4 hétre háttérbe fognak kerülni. Pl. az akupunktúrás fogyókúránál, ahol csak 600 kalóriát lehetett enni egy nap alatt, nem nagyon álltam neki rántott húst sütni nekik vacsorára. Most viszont a fiam már jelentkezett, hogy csatlakozna. Úgy tûnik, jó emlékei vannak a korábbi fogyásról. Mégsem szeretném, ha az elején bárki a családból részt venne ebben. Korábban is az okozta a gondot, hogy mikor nekem még hátra lett volna -15 kg, addigra már mindenki lefogyott, így abbahagytam én is.