Ki érti ezt?

Tegnap este lecsót fõztem. Tudtam elõre, hogy meg fogom kóstolni, de annyira jó lett, hogy végül ettem belõle egy normális adagot. Utána, mivel gondoltam, a másnapi fogyásnak már úgyis annyi, jött még egy doboz diétás tejberizs, két kiskanál nagyon finom áfonya lekvárral (családom mindig gondosan ügyel arra, hogy legyen otthon ilyesmi). Kicsit késõbb még 8 szem aszalt sárgabarackot is megengedtem magamnak.

Végtelenül unalmas fogyókúrámnak mára mégis sikerült meglepetést okoznia: fogytam, sõt nem is keveset. Fogalmam sincs, mégis mitõl?

Pedig tegnap éppen ezen gondolkoztam. Tulajdonképpen nem is csak azért várom már annyira a végét, hogy valamivel többet ehessek. Hanem azért, mert ez az egész már olyan régóta tart, hogy tényleg eléggé meguntam. Sokszor elõre pontosan meg tudom tippelni, mi lesz másnap a mérlegen.

Nagyon várom az új kihívást. Végre azzal szeretnék foglalkozni: hogyan fogom megõrizni nehezen elért súlyomat, mennyi ideig, milyen módszerekkel kell majd diétáznom, mennyit és mit kell mozogjak, hogy elkerüljem a visszahízást. És egyáltalán: egész életem ezzel fog telni, vagy beáll egyszer valami egyensúly? Ez az, ami igazán érdekelne. De eddig valahogy el is kell jutnom.

Ha most sokkal fiatalabb lennék, valószínû, hogy ezt a 11,30 kilót, ami még hátra van, megpróbálnám valamilyen gyorsabb módszerrel leadni. Nem hiszem, hogy ennek ellen tudnék állni. Így viszont még jó pár hónap van elõttem.