Mélyponton

Újabb tanulságos idõszakon vagyok túl. Egy étrend kiegészítõ, amely nyilván másoknál nem okoz gondot, évek óta éhezõ szervezetemet a padlóra küldte. Olyannyira, hogy a múlt héten egyik este a kórházi ügyeleten kötöttem ki.

Nincs sok értelme azt elemezgetni, pontosan mi okozhatta a tüneteimet. Egyelõre úgysem lehet tudni, de remélem, elõbb-utóbb kiderül majd. Most van egy jó nagy adag beutalóm mindenféle vizsgálatra, de legalább egyszer alaposan ki leszek vizsgálva.

Bár már több mint egy hete történt, de még mindig nem jöttem rendbe. Hol jobban vagyok, hol kevésbé. 

Kezdõdött azzal, hogy korábbi tüneteim jó nagy adag szomjúságérzéssel is kiegészültek. Ez is egy elég rémes dolog, az ember hiába iszik, mégis állandóan szomjas. Most már visszafogtam magam, három liternél nem akarok többet meginni naponta. A rengeteg víztõl össze-vissza ugrált a súlyom, lement egész 75,60-ig. Egyik napról a másikra fel-le 70-80 deka, sõt egyszer 1,10 kiló. Most azért már kezd javulni a helyzet, ma már tornázni is voltam. Ez is kimaradt 10 napig. 

Mindenesetre az inzulinrezisztenciát komolyan fogom venni. Nem kísérletezem, igyekszem ennek megfelelõen diétázni, odafigyelni nemcsak a mennyiségekre, de még arra is, hogy egy szénhidrát gyors vagy lassú-e. 

Mivel 3 éve már teljesen normális a vércukrom, fogalmam sem volt róla, hogy ez a bajom, és ebbõl a szempontból hibás volt az étrendem is. Ebédre túl kevés szénhidrátot ettem, vacsorára pedig a zöldségen kívül nemegyszer aszalt gyümölcsöt, ami hirtelen jól megdobta az inzulinszintemet. A másik három étkezés többé-kevésbé rendben volt. Általánosságban el lehet mondani, hogy túl keveset ettem. Pedig érdekes módon nem is éreztem magam éhesnek.

Mivel most az a fõ cél, hogy mielõbb rendbe hozzam magam, nemcsak mást, de többet is eszem. Fõleg vacsorára. Remélem, azért a súlyom nem megy feljebb.