Tanulságok

2009-ben újra teljesen normálissá vált a vércukor értékem és azóta is az. Joggal gondolhattam, hogy a fogyásnak köszönhetõen sikerült megszabadulnom ettõl a problémától is. Sajnos, mégsem.

Orvosi javaslatra terheléses vércukor- és inzulin vizsgálatot csináltattam, és az eredménybõl jól látszik: hiába jó a induló, éhgyomorra mért vércukor értékem (az inzulin is), de a terhelésre az inzulinszint rendesen felment, jóval a normális érték fölé. Én nyilván nem tudom kielemezni a leletet, de az azért látszik, hogy ez így egyáltalán nincs rendben. Ha ez inzulinrezisztencia, akkor még mindig fenyeget a cukorbetegség.

Mivel az utóbbi idõben egyre sûrûbben, szinte naponta vannak éjszakai rosszulléteim, gondoltam, a következõ orvosi útmutatásig nem várakozom tétlenül. Elõször megpróbálkoztam a korábbi diétámmal, amitõl 2007-ben sikeresen, minden gond nélkül fogytam. Ez gyakorlatilag csak a vacsorában tér el attól, amit mostanában eszem, több annál. Elvileg hasonló, mint a II. típusú cukorbetegek diétája, de sajnos, mikor a receptjeimet kitaláltam, még nem vettem figyelembe például olyasmit, hogy gyorsan/lassan felszívódó szénhidrátok. Nem is vált be egyébként, két napig csináltam, még rosszabbul lettem.

Most ott tartok, hogy fõleg csak olyasmit eszem, amit a paleo diéta megenged, hogy ne nagyon legyen semmi, ami felvihetné az inzulin szintjét. Semmi kenyér, tej, tejtermékek közül maximum sajt. Vettem paleo kenyeret is, hogy legyen olyan érzésem, mintha ennék is valamit. Úgy néz ki, mintha használna kicsit.

Néhány újabb tanulság:

• Arról, hogy valahol az inzulinszint körül lehet az elhízás kulcsa, már olvastam korábban is Norbi könyvében. Mivel azt hittem, nekem ezzel már nincs problémám, átsiklottam felette. Kár volt.
  
• Most, hogy keresem a megoldást, sokat nézelõdöm az interneten is. Innen származik az info, ami õszintén, több évtizednyi fogyókúrázás után is újdonság volt számomra: a zsír nemcsak úgy „elvan” az emberen, hanem szorgalmasan gyulladáskeltõ anyagokat termel. Ez lehetett az oka, hogy nekem már nagyon régen sokkal magasabb a CRP (C-reaktív protein) értékem, mint ami normális lenne. Most is másfélszer annyi, mint a normál érték felsõ határa, de ennél csak több volt korábban. Ezzel kapcsolatban két dolog érdekes. Egyrészt nincs benne a rendszeresen vizsgált értékek között, másrészt soha, egyetlen orvos sem mondta eddig, hogy ez mit jelent.
  
• Orvosi kontroll nélkül tényleg nem túl célszerû hosszasan diétázni. Én sem hittem volna korábban. 
  

Egyelõre így állok. Volt már jobb is a helyzet. 2-3 éve még nagyságrendekkel jobb formában voltam.