Tíz év az életemből
Évfordulók
2017. 05. 17.
81,40 (-16,10 kg)
Emlékszem, mennyire nehezen szántam rá magam 10 éve, hogy hozzáfogjak egy újabb fogyókúrához. Akkor már évek óta nem fogyókúráztam, mert nem láttam semmi értelmét: mindig többre híztam vissza az induló súlyomnál. De közel 100 kilósan már elég rosszul éreztem magam ahhoz, hogy mégis belevágjak.
Kezdetben nem is volt konkrét célom, csak annyi, hogy egy korábban már bevált módszerrel megszabaduljak felesleges kilóim egy részétől. Később, valamikor menetközben körvonalazódott az a cél, hogy ne csak megint valami részeredményt érjek el, hanem a végleges súlyomra fogyjak le, és azt meg is tartsam. Ehhez 32 kilót kellene lefogynom.
Sajnos, ez még mindig nem jött össze. Idén gyakorlatilag ugyanannyi a súlyom, mint egy évvel ezelőtt. Pedig nagyon jó lett volna most ezzel ünnepelni.
Miért érzem mégis sikeresnek ezt a 10 évet?
Korábbi tapasztalataim szerint a fogyások-visszahízások miatt tízévente átlagban 10 kilóval lettem nehezebb. Ha ez a tendencia folytatódott volna, mára 107,5 kilót cipelnék magamon. Szerencsére ezt sikerült elkerülnöm, és helyette most csak 81,40 kg vagyok. Ez az igazi eredmény. Legközelebb a célhoz 2015-ben voltam, 72,60 kilós súllyal, ami akkor majdnem -25 kiló fogyást jelentett. Sajnos, egy része újra visszajött.
Ha azt nézem, miben volt más ez a 10 év, mint a korábbiak, akkor egyértelműen abban, hogy szinte egy napra sem feledkeztem meg arról, hogy fogynom kellene. Még a visszahízásokkor is folyamatosan ez foglalkoztatott. Miért nem sikerült mégsem többet fogynom? Nem tudom. Talán hormonális okok, lelassult anyagcsere, a mozgásszervi problémáim, amik miatt nem tudok eleget mozogni, túl sok stressz, időnként rendszertelen életmód – sok minden közrejátszhat benne. Vagy csak egyszerűen belefáradtam az évtizedek óta tartó küzdelembe.
Többféle étrendet kipróbáltam. Amitől kezdetben sikerrel fogytam, az később már semmit nem használt. Valamit mégis ennem kell, de lassan már fogalmam sincs, hogy mit.
Aminek a legtöbbet köszönhetek, az a blog. Ha nincs a nyilvánosság, még az is lehet, hogy feladtam volna. Véletlen összeesés, hogy éppen most, a 10. évfordulóra újult meg a blog.
