Vége lenne a stagnálásnak?

Kezdetben ez az év sem volt más, mint 2017 óta bármelyik. Aztán történt valami változás.

Az elsõ félév lassú, de biztos hízása még épp a stagnálás határán belül maradt, nem foglalkoztam vele. Annyira nem, hogy például május 17-én még arról is megfeledkeztem, hogy aznap lenne fogyókúrás életmódom kezdetének 15. évfordulója. Korábban ezeken a napokon szinte mindig írtam valami összefoglalót arról, hogy állok éppen, mennyi eredményt értem el az induláshoz vagy az elõzõ évhez képest. Most nemcsak hogy nem írtam semmit, de még csak eszembe sem jutott, csak egy hónappal késõbb. Akkorra már elértem az idei legmagasabb súlyomat, 84,65 kilót, és kicsit azért aggódni kezdtem.

Még februárban, a Facebookon láttam elõször egy bejegyzést az idõszakos böjtrõl (intermittent fasting, IF). Fogalmam sem volt, mi ez, kíváncsi lettem, a csoportba is beléptem. Aztán megfeledkeztem róla, egészen júniusig. Közben jöttek mindig a sikertörténetek, gondoltam, kipróbálom én is.

Nagyon fokozatosan kezdtem hozzá, mégis hozott egy lassú eredményt, elindultam lefelé. November-decemberben aztán komolyabban vettem, szinte mindig tartani tudtam a vacsora-reggeli között 13-14 órás szünetet. Mások többet tartanak, de nekem ennyi is elég. Mostanra 7,20 kilóval vagyok kevesebb, mint júniusban. Nem sok, de maga a módszer is nagyon könnyen betartható. Idén még a karácsony sem hozott plusz kilókat, alacsonyabb a súlyom, mint elõtte.

2023-tól sokat várok, több szempontból is.