A mozgás öröme

A hibák közül, amit elkövettem életemben, az egyik legnagyobb, hogy soha nem mozogtam rendszeresen. Akkor sem, mikor még fiatal és sovány voltam, és megtehettem volna. Valljuk be, nagyon lusta voltam, és nem véletlenül tartok itt.

Általában semmi kedvem sem volt a mozgáshoz. Alig tudok felsorolni pár dolgot, amiben egyáltalán örömömet találtam:

• Az egyik ilyen volt a tollaslabdázás. Vidéken, kertes társasházban nõttem fel, mindig volt valaki, aki partner volt benne. Ez még rendszeres, mindennapi, sokszor órákig tartó mozgás volt, igaz, fõleg csak nyáron. Akkor szakadt vége teljesen, mikor 19 évesen eljöttem otthonról, továbbtanulni.
  
• A másik a gyaloglás a homokos tengerparton. Ezt ma is nagyon szeretem, de ritkán jutok el a tengerhez.
  
• Elég jól úszom, de nem járok uszodába. Semmi kedvem a klóros vízben másokat kerülgetni. Ettõl függetlenül az úszáshoz is kapcsolódik pár kellemes élményem. Nagyon szeretek például a Balatonban úszni befelé, vagy egy másik: egyszer véletlenül kipróbálhattam, milyen egy ellenáramoltatós medencében úszni, pontosabban megküzdeni azért, hogy helyben tudjak maradni. Alig akartam kijönni a vízbõl, ez annyira fantasztikus dolog.
  
• Mióta kövér vagyok, a tengerben nem tudok úszni, mert a sós víz a lábamat felhozza a víz felszínére. Viszont függõleges helyzetben számtalan mozdulatot ki lehet próbálni, hogy az ember fenn tudjon maradni a vízben akkor is, ha nem úszik. Sós vízben ez hihetetlenül kellemes mozgás, édesvízben valamivel kevésbé, de ott sem rossz. Mivel ez is inkább a tengerhez kapcsolódik, szintén nincs rá gyakran lehetõségem.

Mikor 2007-ben a blogot elkezdtem írni, az elsõ 12 kilót úgy fogytam le, hogy semmit nem mozogtam. Ugyanúgy tespedtem a fotelben, mint elõtte hosszú évekig bármikor. Elég gyorsan vissza is jött hét kiló.

2009 nyarán, valamivel 90 kiló alatt kezdtem el tornázni. Visszanézve nevetséges, hogy milyen apró mozdulatokkal sikerült rávennem magam arra, hogy egyáltalán megmozduljak: a fotelben ülve, tévénézés közben némi csuklókörzés, bokakörzés. Ezek voltak az elsõ mozdulatok. Mivel az ízületek terhelés nélküli mozgatása egyáltalán nem fárasztó -még a kövér embernek sem-, sõt egész kellemes dolog, ebbõl alakult ki aztán fokozatosan az otthoni, saját magam által kitalált gyakorlatokból álló torna.

Visszanézve nagy hiba volt, hogy nem kezdtem el már akkor valamilyen szakszerûbb mozgást. Ötven felett viszont már nem annyira egyértelmû, hogy tele mozgásszervi panaszokkal, az ember konditerembe járjon. Ez így kiesett, és akkor még egyébként sem volt semmi kényszerítõ okom rá. Nem úgy, mint most: a térdfájásom miatt hónapok óta járok gyógytornára.

Otthon is mozgok. Már nem gondolom azt, hogy van idõm halogatni a rendszeres mozgás megkezdését addig, míg semmim nem fog fájni. Régebben maguktól is elmúltak a mozgásszervi problémáim, de úgy látom, eljött az idõ, mikor ezért már tennem is kell valamit.

Bár igyekszem minél több hasznos (a gyógytornász által javasolt) gyakorlatot belevenni az otthoni tornámba is, viszont ha valami igazán kellemes mozgásra vágyom, az most is az ízületek mozgatása. Végre valami, amit nemcsak szeretek, de módom van akár mindennap csinálni.

Egyáltalán nem értek az ízületekhez. Mielõtt a lassan egy éve tartó térdfájásom jött volna, soha nem foglalkoztam velük, most viszont kénytelen vagyok. Az interneten pillanatok alatt meg lehet találni, hogy az ízületek lételeme a mozgás, ettõl mûködnek rendeltetésszerûen. Ezért úgy gondolom, ha mozgatom õket és az fájdalmat nem okoz, akkor csak használhat. A kövér ember alsó ízületeire (boka, térd, csípõ) különösen nagy plusz terhelés jut, így fontos, hogy rendben legyenek, de a többi, például a csukló-, könyök- vagy a vállízületnek is csak jót tehet a mozgatás.

Hajlítások, körzések, számtalan lehetõség, amit ki lehet próbálni. Minél többet csinálom, annál nagyobb kedvem lesz hozzá. Az izomerõsítõ gyakorlatokat természetesen nem pótolják, de az elsõ lépést jelenthetik a rendszeres mozgáshoz vezetõ úton. Akár a fotelben is el lehet kezdeni. Csak javasolni tudom.