Az ötéves évforduló

2007. május 12: az elsõ bejegyzés dátuma a blogban. A fogyókúrát, amirõl ez a blog szól, pár nappal késõbb, május 17-én kezdtem el. Lehetne ezen a napon is évfordulót tartani, ahogy éveken keresztül tettem. Most, öt év után, viszont úgy gondolom: inkább a blogírás kezdete az, amit okom van megünnepelni.

Ha nincs a blog, nagyon valószínû, hogy akkori fogyókúrám is csak egy rövid epizód lett volna a korábbiak végtelen sorában. Talán folytatása sem lett volna. Egyértelmûen a blog az, aminek köszönhetõen eddig eljutottam. Ha az ember ír valamirõl, akkor foglalkozik vele, dokumentálja az eredményeket, vissza tud keresni dolgokat, le tud vonni következtetéseket. Olyanokat, amiket egyébként észre sem vett volna. Ezen kívül volt még a tudat, hogy mások is olvassák, ami engem arra ösztönzött, hogy kitartsak. Bármennyire is nehéz volt sokszor.

Ez a blog haszna.

Hová jutottam öt év alatt? Mert akárhogy is nézzük, ez a -15 kiló nem valami sok. Persze, ahogy a képen is látszik, volt már közben olyan idõszak, amikor sokkal közelebb voltam a célhoz. Sajnos, arra még nem találtam megoldást, hogy a stagnálásokat, visszahízásokat kivédjem, ezért haladok ennyire lassan.

Mondhatnám azt is, hogy én már abban a korban vagyok, amirõl a reklámok azt sugallják, hogy lehetetlen lefogyni. Tehát önmagában már az is csoda, ha egyáltalán fogyok valamit. Mindenesetre tényleg sokkal nehezebb, mint fiatalabb koromban. Nem tudok koplalni, nem tudok intenzíven mozogni következmények nélkül.

Ennek ellenére eredményesnek tartom ezt az öt évet. A grafikon egyértelmûen mutatja: nem szükségszerû a jojó hatás. Korábban az én fogyókúráim is ezzel végzõdtek: mindig többre híztam vissza, mint amennyirõl indultam. Nem véletlenül jutottam el 20 éves korom 62 kilójáról 97,5-ig. Tehát lehet másképp is. Igaz, hogy a fogyási szakaszokat visszahízás követte, de az értékek láthatóan egyre alacsonyabbak.

Az öt év legnagyobb eredményei:

• Van egy étrendem, ami hosszú távon tartható, azokon a napokon, mikor 100%-ig betartom, éhezés nélkül tudok fogyni. Bár sok olyan alkalom adódik (hétvégék, vendégségek, utazás), mikor eltérek tõle, de utána folytatom, mintha semmi nem történt volna.  
• Tisztán látom, mi a cél: részmegoldások helyett a végleges súlyomra kell lefogynom
• El tudtam fogadni, hogy ezt az étrendet talán soha nem hagyhatom abba, de belátható idõn belül semmiképp.

Most éppen egy nagy adag eperfagyit eszegetve írok. Mégis biztos vagyok abban, hogy elõbb-utóbb megközelítem és megtartom a tervezett 65,5 kilót. Már csak az a kérdés, mikor lesz ez?