Az uzsonna

Ha valaki megkérdezi, mitõl fogyok, elsõnek mindig az jut az eszembe: ötször eszem naponta. Persze nem mindegy, hogy mit és mennyit, de az alap mindenképpen a rendszeres és gyakori étkezés, amihez hozzátartozik a tízórai és uzsonna is.

Annak idején többször is elõfordult, hogy napi öt étkezésbõl álló, 1400 kcal/160 g szénhidrát tartalmú diétát kellett összeállítanom. Mostani fogyókúrám elsõ szakaszában is ezzel fogytam. Ebbõl

• a tízóraira 140 kcal/16 g szénhidrát,
  
• az uzsonnára pedig 210 kcal/24 g szénhidrát jut.

A tízórai és uzsonna tartalma tulajdonképpen kizárásos alapon állt össze:

• A gyümölcs szénhidráttartalma miatt a többi étkezésbe már nem fért bele, kalóriája viszont alacsony
  
• Olajos mag, aminek alig van szénhidráttartalma, viszont kalóriatartalma magas
  
• Sós stangli vagy korpovit keksz – gyümölcsbõl és olajos magból nem jöttek össze a szükséges arányok, ezért ezzel egészítettem ki.

5 éve készítek magamnak uzsonnát reggelenként, férjemnek pedig, akinek II. típusú cukorbetegsége van, 10 éve. Azért, hogy hosszú távon is tartani tudjam a diétát, mindent egyszerûsítettem. Évek óta leálltam a számolgatással, csak úgy ránézésre állítom össze reggelenként, alig mérek ki valamit. Egységesítettem a mennyiséget is, nem foglalkozom azzal, hogy a tízórai kevesebb legyen. Bekerült még változatosságnak egy pici darab sajt is, és mostanában stangli helyett sokszor kenyeret teszek bele. Nagyon jó összetétel. Nemcsak finom, de hasznos is, tartalmazza a gyümölcsöt és az olajos magot, amit mindennap kell enni. Ugyanakkor praktikus is, mert bárhol elõ lehet venni.

Ma viszont kíváncsiságból lemértem és kiszámoltam, mennyi is az valójában, amit így uzsonnára meg szoktam enni? 

A két étkezés átlaga elvileg 175/20-ra jönne ki, én pedig minden számolás nélkül, ránézésre 190/20-at raktam össze. Nem sokat tévedtem, õszintén szólva rosszabbra számítottam.