Mindennapi mérés

Nem értek egyet azokkal, akik szerint az a jó, ha valaki csak hetente egyszer méri meg a súlyát. Én még akkor is gyakrabban mérem, ha hízom vagy stagnálok. Még a biztos rosszat is jobbnak tartom, mint a bizonytalanságot.

Ha pedig fogyok, akkor még inkább megmérem magam mindennap. Esténként sokszor így tudok ellenállni annak, ha még nagyon ennék valamit. Arra gondolok, ha ezt most nem eszem meg, reggel talán megint alacsonyabb lesz a súlyom.

Most pedig tényleg fogyok. Január 5-én elértem a karácsony elõtti súlyomat, és azóta további 1,15 kiló ment le. Pedig az étrendem gyakorlatilag ugyanaz, mint amitõl tavaly az év legnagyobb részét végig stagnáltam vagy híztam.

Ilyenkor mindig azt keresem, mi lehet az ok?

Most különösen jól jön a fogyási grafikon, amit vezetek. Ezen jól látszik, hogy augusztus közepétõl folyamatosan híztam és sikerült visszaszednem a nyári physiomins kezelések alatt leadott súly felét. November végén viszont egyértelmû váltás indult, attól kezdve, kivéve persze az évvégét, fogyok. Mi változott akkor?

• Éppen akkor hagytam abba a térdemre felírt fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentõ gyógyszer szedését, igaz, ez csak 2,5 hétig hizlalt elõtte.
  
• Akkor ajánlotta valaki az almaecetes vizet, amit azóta is kitartóan iszom, naponta kétszer.
  
• Egyre többet mozgok, persze csak magamhoz képest. Otthon is tornázom, van, hogy naponta kétszer. Még ha nincs is egyszerre sok idõ rá, akár 10 percet is kihasználok.
  
• Ami még teljesen új, januári dolog: rászoktam a céklára, esténként nyersen eszem belõle egy darabot.

Persze jobb lett volna, ha egyszerre csak egy dolgot próbálok ki, akkor jobban lehetne tudni, mi az, ami így hat. A gyógyszer egy egyszeri hatás, az gyorsan lement. Almaecetet viszont már majdnem két hónapja iszom, annak már lehet hatása a lassú, de folyamatos fogyásban, a mozgás meg nyilvánvaló. A céklaevés még elég új dolog nálam, ebbõl még nem lehet következtetéseket levonni.