Évforduló, a harmadik

Fogyókúrám éppen ma 3 éve, 2007. május 17-én kezdõdött. Persze, nem ment simán, volt ezalatt bõven stagnálás, visszahízás is. Az elsõ két évfordulón nem is volt mit ünnepelnem. 2008 májusra már majdnem a felét visszahíztam az elõzõ évben leadott 12 kilónak, és még örülhettem, hogy 2009 májusban is csak ugyanott tartottam, és nem léptem túl eredeti súlyomat. Tavaly júliusban viszont újrakezdtem, és a mai eredményem nagy részét, közel -17 kilót, azóta értem el.

Õszintén szólva, már nem is nagyon emlékszem, miben bíztam, mikor hozzáfogtam. Igaz, volt egy elõtte pár alkalommal már kipróbált, 8-10 kg fogyásra bevált saját módszerem, de fogalmam sem volt, meddig fogom bírni, meddig tudok vele eljutni. Csak egy dologban voltam biztos: valamit muszáj kezdenem magammal.

Rengeteg tapasztalatot szereztem. Hozzászoktam, hogy többnyire csak az adott napot nézem, abból próbálom a maximumot kihozni. Ha nem sikerült, semmi gond, másnap mindig ott az új lehetõség az újrakezdésre vagy a folytatásra. Nem lehet elrontani.

Volt közben másfél év, mikor a teljes visszahízás ellen küzdöttem. De még ezalatt is minden reggel úgy keltem fel, hogy ma sikerülni fog. És tényleg voltak napok, mikor sikerült is, de sajnos sokkal több, amikor nem. Ezért híztam vissza a leadott súly nagy részét - de mégsem az egészet, ami már önmagában is nagy szó.

Mostanában szerencsére azok a napok vannak többségben, mikor be tudom tartani azt a pár kötöttséget, ami feltétlenül szükséges. Mert mai fogyókúrám már lényegesen más, mint az elején volt, szinte alig van benne kalória-számolgatás, ami hosszú távon szinte betarthatatlan.

Nem mondom, hogy könnyû. Fõleg azért nem, mert ilyen régóta tart. Talán egyszerûbb lett volna, ha korábban elkezdem, és nem várom meg, míg 33 kiló plusz rám rakódik.

Mi a titka a fogyásomnak? A legfontosabb szempontok:

• Naponta 5x eszem. Keveset persze, de így nem éheztetem ki magam annyira. A túlzott éhség nem vezet jóra, csak evésrohamokhoz.
• Annyit eszem, ami ahhoz kell, hogy éppen fogyjak, nem kevesebbet.
• Minél több egészséges dolgot igyekszem enni. De nemcsak azt. Rengeteg kísértés vesz körül, ha mindenbõl ki kellene maradnom, már rég feladtam volna.
• A vacsorára különösen odafigyelek. Ha nem fogyok, elõször mindig ott jönnek a megszorítások.
• Sokat iszom, lényegesen többet, mint korábban. A szénsavas vízrõl teljesen leszoktam.
• Igyekszem mozogni is. Azt és annyit, amihez kedvem van, így nem érzem kényszernek.
• Más célt tûztem ki magamnak, mint korábban: nem hagyom abba, nem függesztem fel a fogyókúrát, míg el nem érem a végleges súlyomat.

Biztos, hogy rövid távon lehetne ennél szigorúbb diétát tartani, tartottam én is jó pár alkalommal. De ilyen hosszú ideig nekem másképp nem menne.

Olvastam egyszer egy gazdasági könyvben: van egy pont, mikor a mennyiségbõl minõség lesz. Egyszerû kis noname fogyókúrám az én szememben mindenképpen átment ezen az átalakuláson. Ki gondolta volna, hogy az önmagukban említésre sem méltó havi 1-2 kiló mínuszokkal el lehet jutni idáig? Még én sem, környezetem pedig fõleg nem.

Közel 22 kiló fogyás már tényleg valami. Nagyon örülök, hogy elértem, mert nem lehet összehasonlítani, mennyivel jobban érzem magam.

Már csak 11 kiló van hátra.