Megint megjártam

Ha ritkán írok a blogba, annak két oka lehet. Az egyik, ha nem fogyok, mert akkor nincs kedvem írni. Szerencsére most nem ez az ok, hanem a másik: nem akarom ismételgetni magam. 4,5 év fogyókúrázás után vajon mi történhetne velem, ami eddig még nem fordult elõ, akár már több alkalommal is? Újdonságot maximum az jelenthet, ha a siker érdekében valami újabb megszorítást kell bevezetnem.

Az utóbbi egy hét is igazolta azt a két dolgot, amivel már korábban is tisztában voltam:

Csak akkor fogyok, ha rendszer van az életemben

Olyan napokon, amik eltérnek a szokásos hétköznapoktól – hétvége, vendégség, ünnepek, utazás -, több napi/heti munkám kárba mehet. De hiába tudom ezt elõre, mégsem tehetem meg, hogy soha nem megyek sehová.

Múlt szombaton egy napra vidékre utaztunk, este pedig vendégségbe mentünk. Nem sokkal ettem többet, mint egyébként, de teljesen más csoportosításban, és alig tudtam inni valamit. De amit megittam, az mind rajtam maradt: másnapra 1,45 kilóval voltam több. Ez a súly csak vízvisszatartás lehet, mi más lenne.

Másfél kiló feljön akár egy nap alatt is, de lefelé már lassabban megy, most is kellett hozzá öt nap. Egyik nap viszont kicsit többet sikerült leadnom (75 deka), éjszaka jött is az ilyenkor már szokásos, eléggé ijesztõ rosszullét. Szóval a másik nagy igazság:

Fiatalon kellett volna lefogyni

Például akkor, mikor még simán végigcsináltam egy ötnapos léböjtkúrát, napi 1 kiló fogyással, vagy a 600 kcal-s étrenddel és szintén gyors fogyással járó akupunktúrát. Anélkül, hogy bármi bajom lett volna tõle. 

Sajnos, ma már ez nálam nem mûködik. Igaz, nem vagyok a túl gyors fogyókúra híve sem, de azért az enyém már a másik véglet, idegesítõen lassú. Mozgással sem tudom felgyorsítani, mert következmények nélkül azt sem vihetem túlzásba. Így is mindig az határozza meg, hogy mit mozoghatok, hogy éppen melyik testrészem nem fáj.

Ennek ellenére megint sikerült haladnom egy kicsit.