Mintha fogynék

Nem akarok korán örülni, de mintha megint fogynék. Igaz, nagyon lassan, 4 hét alatt mindössze 1,65 kilót. November közepén voltam az új doktornõnél, aki végre leírta, hogy inzulinrezisztenciám van. Megnézte a legutóbbi (egy másik orvos által jóváhagyott) diétámat is, és mondta, hogy az 5x-i étkezés önmagában rendben, de amit ezen belül eszem, az erre nagyon nem lesz jó. Nyilván nem véletlen, hogy nem fogytam tõle.

Ajánlott dietetikust, elmentem. Igazi megrázó élmény volt, estére soha nem látott magasságokba, 170-re ment fel a vérnyomásom. Pedig én tényleg nem a nulláról indultam, de mégis úgy éreztem, elönt a hihetetlen mennyiségû információ, ami egyáltalán nem volt személyre szabott. Nem vette figyelembe, mit ettem eddig, hogyan kellene átállnom egy más étrendre. Képzelem, mit érezhet az, aki még soha nem hallott ilyesmit.

Az egész azért volt annyira sokkoló, mert azt éreztem, hogy egyik napról a másikra felül kell írnom egy csomó megszokott dolgomat:

• Az egyik ilyen az ebéd. Mivel egész nap ülök az irodában, ezért legalább délben szeretek kicsit kimozdulni, sétálni egyet, valahol a környéken enni, de mivel ehhez a diétához egyetlen hozzáférhetõ köretet sem tartott elfogadhatónak, ezért ennek most egy idõre vége. Nincs más megoldás, egyelõre rendelek valami inzulinrezisztencia ebédet.
  
• A másik, hogy az étkezéseknél nemcsak a szénhidráttartalom, hanem az idõpontok is eléggé kötöttek, amihez képest az egész életem el van csúszva. Éjfél elõtt nehezen tudok lefeküdni, emiatt késõbb is kelek, viszont 8 elõtt reggelizni kellene, és este 8-ig a vacsorán is túl kell lenni. Hát, ez se jön mindig össze.
• Hétköznap késõn járok haza, nem nagyon szoktam fõzni. Ezért kifejezetten jól jött, hogy vacsorára eddig alig ettem valamit. Most viszont este is egy normális étkezést kellene összehoznom magamnak, nem ehetek állandóan szendvicset.
• Nem elég, ha csak szénhidráttartalmat számolok, olyasmikre kellene átállnom például, mint bulgur, kuszkusz, köles. Hát nem tudom. Kenyérbõl sem elég a szokásos barna kenyér, teljes kiõrlésû kellene, azt viszont nem mindig kapok este, mikor vásárolok. Próbáltam csomagoltat is, de nem igazán jött be.   

Az nem okozna problémát, hogy számolnom meg mérnem kell, hozzá vagyok szokva, de olyan érzés az egész, mintha ezentúl az evés uralná az egész életemet, túlságosan sok energiát kell belefektetnem. Persze belátom, hogy szükség van az új étrendre, mûködik is, többet eszem, mint korábban, mégis sikerült fogynom valamit. 

Nekem elég furcsa, hogy az inzulinrezisztencia diétában csak a szénhidráttartalom van meghatározva – indulásnak 160 g -, de a kalóriatartalom egyáltalán nem. Egyelõre én sem veszem figyelembe, lehet, ha ezt is számolnám, már többet fogytam volna. Mindegy, elég ezt így is megszokni.

A gyógyszerbõl még nem a teljes adagot szedem, szerencsére semmi mellékhatást nem érzek.

Nem lesz könnyû. Persze csinálni fogom, csak mûködjön végre valami.