Mintha könnyebb lenne

Lassan három éve, hogy elkezdtem stagnálással, visszahízással bõven tarkított fogyókúrámat. Azt lehetne hinni, hogy már végképp elfogyott a türelmem, de nem. Sõt.

Mintha könnyebben mondanék le dolgokról, legyen az egy meghívás, egy teljes heti utazás, vagy más, korábban megszokott dolgok. Mindegyikre volt példa az elmúlt hetekben. A héten például kimentem egy szakmai vásárra. Ezt minden évben megteszem, de úgy, hogy ott is ebédelek. Nem is akármit: sajtos-tejfölös lángost és/vagy sült kolbászt uborkával, kenyérrel, rétest, palacsintát. Általában nem eszem ilyesmit, de ennek, ott, van egy hangulata, nem tudok neki ellenállni. Most viszont csak egy kávét ittam, mert direkt ebéd után mentem ki, még uzsonnát is vittem magammal.

Az egész kezd egy türelemjátékká válni. Minden nap megmérem magam, és ha áll a súlyom vagy esetleg nõ, aznap a szokásosnál kevesebbet eszem, fõleg vacsorára. Mint tegnap is: 1 sárgarépa, 3 g fûszeres olívaolaj, 2 kiwi.

Egyre közelebb a vége. Már csak 11,85 kilót kellene fogynom, ami messze nem tûnik annyira elérhetetlennek, mint mikor még 30 vagy 20 kiló állt elõttem. Érdemes érte lemondani dolgokról, hogy végre túl legyek rajta.

Ez lehet az oka.