Most tényleg bajban vagyok

Jövõ hét közepén elutazunk. Nem egy kényelmes nyaralás, hanem egy strapásabb út vár rám. Tipikus esete annak, hogy vagy vállalom, vagy maradhatok állandóan itthon.

Fogalmam sincs, hogyan fogom bírni, hogyan tudok majd alkalmazkodni a többiekhez. Azt belátom, hogy nem lehetnek tekintettel rám, de a pár éve kezdõdött térdfájás, az ödéma, a lábamban lévõ fájdalom és fáradtság együtt nagyon megnehezíti a gyaloglást, a városnézést. A hétvégéket is megérzem, de akkor hét közben legalább ki tudom valamennyire pihenni. Ez viszont másfél hét lesz egyszerre. Félek tõle.

Valamennyire javít a helyzetemen, hogy a gyógytornát igyekszem rendszeresen csinálni, az a plusz súly viszont, ami tavaly nyár óta folyamatosan rakódik rám, nyilván ront rajta.

Megpróbálok legalább valamit fogyni addig, mielõtt elindulunk.