Mûtét után

Egyelõre legalább a súlyomat tartani tudom. Ez most már tényleg létkérdés lesz.

8 nap telt el a térdmûtétem óta. Viszonylag jól vagyok, bár a sok zavaró kényelmetlenség, amire számítottam, az bejött. Nem is ez az igazi gond.

Hiába reménykedtem elõtte, hogy valami orvosolható probléma okozza a térdfájásomat. Az artroszkópos beavatkozás egyértelmûen kimutatta a nagy felületû kopást. A nagy túlsúly megtette a hatását.

Na, ez az, amivel nem igazán lehet mit kezdeni. A porcot egyelõre nem lehet pótolni, csak térdprotézissel, de arra belátható idõn belül én biztosan nem fogok vállalkozni. 

Most már mindegy, a biztos rossz is jobb a bizonytalanságnál. Küzdök tovább, folytatom a gyógytornát, mozgást, kapok majd hyaluron injekciókat és remélem, fogynom is sikerül végre. Más ötletem egyelõre nincs. Egy dolog azért valamennyire biztató: úgy érzem, a térdem az idén jobb volt, mint tavaly vagy tavalyelõtt. Gondolom, használt valamit a sok torna.

Sokszor gondoltam már arra: ha 10-20-30 évvel ezelõtt akár csak egyetlen napig olyan életet éltem volna - tele mindenféle panasszal –, mint amilyet most szinte állandóan, akkor biztosan a torkomon akadt volna a rengeteg fölösleges étel, amit akkoriban magamba tömtem.

Hát az ilyesmi sajnos, nem megvalósítható. Most már így jártam.