Van pár dolog, ami zavar

Az egyik, ami zavar, hogy az inzulinrezisztencia miatt ebédre és vacsorára lényegesen többet kell ennem, mint korábban. Óvatos vagyok, igyekszem fõleg a lassú szénhidrátokra koncentrálni, viszont így képtelen vagyok másból összehozni délben az 50, vacsorára a 30-40 g szénhidrát döntõ részét, mint rizsbõl, tésztából vagy kenyérbõl. Így aztán nem csodálkozom, hogy megint áll a súlyom. Igaz, február végén 78 körül stagnáltam, most pedig 76,50 körül, ami újabb apró haladás, és az is, hogy megint tudok rendszeresen tornázni.

Az is zavar, hogy magánorvoshoz kell járnom, mert úgy tûnik, az állami egészségügynek nincs ideje, energiája foglalkozni a betegekkel. Mehet mindenki egy kaptafára. Kaptam nyugtatót, vérnyomás- és koleszterincsökkentõt. Az utóbbi kettõt nem is szedem. Elkezdtem rendszeresen mérni a vérnyomásomat, és csak egészen elvétve megy kicsivel 140/90 fölé. Ez azért még annyira nem tragikus. Az nyilvánvaló, hogy a koleszterinszintem magas, de a koleszterincsökkentõ mellékhatásait 3 évvel ezelõtt már volt alkalmam megtapasztalni. Most ezek végképp nem hiányoznak.

Ami viszont kétségtelenül a legjobban zavar, hogy mostani elfogadható közérzetem kizárólag a napi 3 db 0,25 mg-os Frontinnak köszönhetõ. Múlt héten megpróbáltam csökkenteni az adagot, de rémes éjszakáim voltak.

Nem hiszem egyébként, hogy csak az inzulinrezisztencia miatt romlott volna le ilyen hirtelen az állapotom. Jó, hogy kiderült, de ki tudja, hány éve tart már, és eddig miért nem okozott tüneteket? Lehet, hogy más is van még a háttérben, plusz a sok stressz, ami ér. Mivel egy percig sem gondolom, hogy normális dolog nyugtatón élni, következõ lépésként a stresszel kell valamit kezdenem.