Zûrzavaros hetek, és még nincs vége

Egy hosszasabb kivizsgálás sorozat elején vagyok, egyelõre nem állt össze a kép, mi okozza a tüneteimet. De ráérek majd akkor elemezgetni, ha már több konkrétum lesz. 

Az elmúlt egy évet megelõzõ években alig jártam orvosnál, így nem volt különösebb képem arról, hogyan is mûködik mostanában az egészségügy. Most már van. Régebben, gondolom, bement az ember a kórházba kivizsgálásra, aztán mire kijött, nagyjából tudta, mi baja van. Most ugyanezt járóbetegként kell végigcsinálni, felügyelet nélküli rosszullétekkel, hónapok alatt. 

Így még inkább ledöbbenek azon, mikor beszélgetek velem egykorú, sõt idõsebb emberekkel, akik még mindig azzal jönnek, hogy hát tudják, diétázni kellene, meg mozogni, de nemigen megy nekik. Hihetetlen, ha valaki még ebben a korban sem látja át, hogy nincs más kiút.

Én is jól elszúrtam. Tömtem magamba az édességet, a rengeteg ennivalót évtizedeken át, és szinte semmit nem mozogtam. Most ennek iszom a levét. Remélem, valamit azért jelent majd, hogy már közel hat éve sokkal egészségesebben élek.