A húsvéti sonka és a sütemények megtették a hatásukat. Felborították azt az egyensúlyt, ami az elõzõ hónapban már úgy-ahogy kezdett beállni: ha fogynom nem is sikerült, de legalább állt a súlyom. Ennek most vége

3 hónapja annak, hogy a hidegre és az ünnepekre való tekintettel adtam magamnak egy kis szabadságot, leálltam a fogyókúrával. Azóta 2,7 kg visszajött, abból 1,05 kg az utóbbi egy hónapban

Bár változatlanul nem jött meg a hangulatom a fogyókúrához – várok a tavaszra -, de azt mégsem nézhetem tétlenül, ahogy szép lassan visszaszivárognak rám a nagy nehezen leadott kilók. Eddig már 2,6 kg a plusz, amivel sikerült túllépnem a november 19-i „álomsúlyomat”

Miért van az, hogy mindenkitõl édességet kapok ajándékba? Nem volt elég a karácsony, de ennek még a mai napig sincs vége. A környezetemben mindenki tudja, hogy szeretnék lefogyni, de ha valaki esetleg nem tudná, az is láthatja, hogy kövér vagyok!

Ma 17-e van. Minden hónapban ez az a nap, mikor értékelem, hogy áll a fogyókúrám. Értékelném most is, de nem nagyon van mit: 75 dekával vagyok több mint egy hónapja, a féléves évfordulón

Újabb ok az evésre: ma van a férjem és a kisfiam névnapja és a születésnapom, egyszerre, egy napon. Méghozzá egy olyan helyen tartjuk, ahol 3 órán keresztül annyit ehet(ne) az ember, amennyi belefér. Meglátjuk

Már évek óta nem vagyok a gyors fogyókúrák híve, számtalan visszahízás után beláttam, hogy éhezéssel nem sokra megyek. Ezért választottam most ezt a lassabb módszert. A múlt héten mégis türelmetlen voltam, határidõt tûztem ki magam elé (mintha nem lenne elég a munkámban is!)

Nem ért váratlanul ez a ma reggeli eredmény(telenség) – csak egyenes következménye a hétvégi eseményeknek. Kicsit elõre vetíti, mi lesz majd, ha egyszer abbahagyom a diétázást, és megpróbálok ugyanúgy enni, mint mások

Hát, a csütörtök reggeli álomsúly nem tartott sokáig. Már tegnap is volt némi plusz, de ma reggel elõször azt hittem, rosszul látok